A Vid kút mellett, a Szent Vid kápolna a Bakonaki tó védjegye, és a látogatók kedvenc kirándulóhelye. Minden évben, június 15-én van a Vid búcsú, amikor a Bakonaki tóra több ezer ember zarándokol.
Szt. Vid a szicíliai Mazzara del Valla faluban született. Feltételezik, hogy Dioklecián császár idejében 304 / 305-ben, keresztény hite miatt üldözték, és megkínozták. Kultusza a 600-as években kezdődik, amikor életéről és vértanúságáról legendák kezdtek körözni, majd Rómában megépült a neki szentelt első templom. Relikviáit 756-ban a párizsi Szt. Dénes kápolnába szállították. Szt. Vid tisztelete elsősorban a szláv vidékeken terjedt el, valószínűleg azért, mert neve hasonlított a szláv pogány Svetovid kultuszhoz, és bizonyos értelemben, helyébe lépett.
A Szt. Vid templomokat és kápolnákat rendszerint valamilyen magaslaton építették ki, azért, hogy Szt. Vid „mindent lásson”.
A bőkezű természet olyan energiákkal töltötte meg a Bakonaki tó környékét, amelyek ellazítják, megnyugtatják és erősítik az embert. Ősidőktől kezdve, éppen a geomantia – a jótékony és káros területek és vonalak ősi tudománya szolgált alapul a szentélyek és templomok helyének kijelöléséhez, hiszen ezeket mindig a jótékony sugárzás térségében építették. A radieszteziológusok megállapítása szerint a kápolna előtt két energiavonal (sárkányvonal) keresztezi egymást. Így nem véletlen, hogy ott, ahol ma a Szt. Vid kápolna van, évszázadokkal korábban templom állt. Azt mondják, hogy itt kezdetben egy fából készült kápolna volt, és a téglából épített kápolna 1818-ban készült.
